2014. október 22., szerda



Azt mondtad, hogy mindig lesz számomra hely az életedben, hogy barátok vagyunk, és, hogy mindig számíthatunk egymásra. Már nem vagyok benne biztos, hogy érdemes ígéreteket tennünk egymásnak, hisz az élet olyan hosszú, és annyira végtelennek tűnik, máskor viszont teljesen reménytelen. Ezért nem tudom megígérni, hogy melletted leszek míg megöregszünk, de abban biztos lehetsz, hogy mindent megteszek érte, hogy így legyen. Mindig kell egy barát, aki megmutatja a valóságot akkor is, ha fáj. Tükröt tart nekem, amiben önmagamat látom, és bevallom gyakran csak egy önző kislányt látok. Máskor könnycseppek folynak le az arcán. Aztán úgy teszel, mintha semmi sem történt volna. Meg, hogy mindig vidám vagy és vicces, de van néhány ember, aki látja azt ami az álarcod mögött rejtőzik, az igazi embert. Törésekkel, vágásokkal, fájdalommal. A színjáték nem mindig jó vagy szükséges még akkor sem, ha az egész világ, a lábad előtt heverő színpad. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése