Mi emberek annyira önzőek vagyunk. Mindig csak magunkkal vagyunk elfoglalva. Nem tudunk megelégedni a külsőnkkel, a kapcsolatainkkal, a barátinkkal. Eszünkbe sem jut megbecsülni azt amink van. Aztán jön valami, és rájössz, hogy nincs ez így jól. Például mikor megpillantasz egy anorexiás lányt, csont és bőr, az emberek döbbenten néznek rá, ő még sincs megelégedve magával. Vagy amikor egy anyuka a beteg gyermekét ápolja egy életen keresztül. Ahhoz képest A te fájdalmad semmi. Van olyan, aki már sosem beszélhet a szüleivel, tragédiák történnek szerte a világban, te pedig csak panaszkodsz. Hálásnak kell lennünk a sorsnak azért amit megadott nekünk, lehet az időleges vagy örök. Ugyanúgy tisztelem a múltam, mint, ahogy a jövőmet fogom. Hazugság az, hogy semmi sem fáj, de minden bal lépés erősebbé tesz. Nincs jogom ítélkezni épp ezért másoknak sem kéne ismeretlen emberekről véleményt alkotni. A sok negatív érzés helyett inkább legyetek boldogok, törődjetek azokkal, akik veletek vannak, és becsüljetek meg minden egyes boldog percet, mert egyszer mindennek vége, darabokra hullik és akkor biztosnak kell lennünk abban, hogy éltünk és alkottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése