Álmatlan éjszakák, vörösre sírt szemek, gondolatok arról, hogy ezt már nem érdemes folytatni. A világ alapjaiban dől össze, nem apró részletekben. A düh kíméletlenül elborítja az ítélőképességünket, olyan dolgokat teszel amiről azt sem tudod, hogy képes vagy rá, de van egy határ. Amit így sem szabad átlépni. Sem szeretetből, sem törődésből nem bánthatjuk a másikat. Valahol mindig az a cél, hogy helyre hozzuk a dolgokat, hogy ne rontsunk el mindent folyton, mert egy idő után már csak azt veszed észre, hogy elveszítettél mindenkit, aki valaha fontos volt neked... az élet figyelmeztet, neked pedig meg kell változni ez már nem csak egy lehetőség, hanem az egyetlen megoldás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése