Ma már tudom, hogy jobb így. A távolság miatt értelmetlen lett volna belemenni egy olyan dologba, ami el sem kezdődhetett. Könnyebb, ha úgy ér véget, ha el sem kezdődött... nincsenek emlékek, közös pillanatok, mert a mérföldek felemésztik a legerősebb érzéseket is. Igen, jó ez így, az élet akarta, hogy így legyen, legalábbis próbálom ezt hinni. Már nem kergetek olyan álmokat amelyeknek nincs valóság alapja. Talán ez is azt jelenti, hogy egy olyan úton haladok ami a felnőtté váláshoz vezet. Megtanultam elfogadni a sorsomat, erre egyedül én vagyok hatással, én irányítom, én döntök róla. Nem hibáztatok más embereket, ha valami rossz történik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése