ღ Engi ღ crazydreamworld

Töredék

A falat bámulta. Egyszerű hófehér fal. Éjjel sötét. A napszakok váltakoznak. Ő nem. Csak fekszik. Néz. Látni akar.

Ezer gondolat közt volt magányos. Szerette volna megtalálni a megoldást, de olyan volt, mintha sosem érhetné utol. Olyan közel járt hozzá aztán kicsúszott a kezei közül.

Egyedül maradt. 

Életében most először fordult vele elő olyan, hogy még mindig dühös volt. Napok múltán, nem párolgott el a harag benne, csak erősödött. Elmosódottnak látta, aztán szép lassan körvonalazódott benne. A szélei élesek voltak, megvágták őt. Nem akart a világon semmi mást csak nyugalmat. A lelke miatt tette. Jobban akarta érezni magát. Boldog akart lenni. Megbocsájtásra vágyott.

Színjáték.

Ennyi volt az egész. Minden egyes nap az év összes hónapjában. Játszott és remekül csinálta. Senki sem látta, mikor megremegett a lába a súly alatt. Erősnek akart tűnni. Átlagosnak. Szépnek. Azt hitte tudja mi az a szeretet. Nem akart egyedül lenni, nem akarta, hogy esténként legyőzzék a saját érzelmei. Csak hát volt az a szorító érzés a mellkasában.

Azt hitte ettől majd elmúlik.

A bekötött csuklóját nézte. Még mindig emlékezett a penge éles érintésére, ahogy a vér egyre gyorsabban távozik a testéből. Nem félt, de enyhült a fájdalom. Forgott körülötte a világ. Megpróbált kiabálni, de nem volt ereje. A tette maga volt a segély kiáltás, ami hosszú ideje nem jött ki a torkán. Már félt álmodni, vagy ébren lenni.

Nem szeretett a kórházban feküdni.

Nem tudta, hogy élni fog-e vagy meghalni. A legkevésbé sem izgatta a kérdés. Inkább csak változást akart. Nem bírt volna ki még egy napot. Nem tudta elviselni a nyomást, és a dühöt egyszerre. Néha boldog volt. Akkor nevetett. Hisztérikus öröm volt ez, ami után rögtön a könnyek következnek. Az átkozott sírás, amit néha képtelen volt abbahagyni.

Gyenge volt. Aludni akart. Örökre.

Még mindig visszhangoztak a mondatai a saját fejében. 
"Nem akartam öngyilkos lenni. Nem akartam a saját kezeim által távozni a világból. Szeretem az életemet. Az egész egy félre értés volt. Egyszerű véletlen. Hát nem érti, hogy nem vagyok beteg?"

"ÉN NEM MARADOK ITT."

Nyugtatót kapott.

Álom szerű álomba merült. Csak a fehér falakra emlékszik. Meg egy szóra. Elmúlik. Mindig minden elmúlik. Ez is.