Pillanatképek
A lánnyal szemben a vonaton két idős néni utazott és egy műsorújságot olvastak. Idősek voltak, mégsem tűntek annyinak. Önfeledten nevettek, míg egymásnak olvasták fel a film címeket. Később Amerikáról kezdtek beszélni ők ott voltak fiatalok. Talán ott éltek. Mindenféle dolog szóba jött közöttük, kellemes volt a vidám beszélgetésüket hallgatni. A lány arra gondolt, hogy ők kiállták az idő próbáját. Lehet, hogy fiatalon ígérték meg egymásnak, hogy együtt öregednek majd meg, hogy soha nem hagyják el egymást.
Jó volna valakivel, majd a vonaton utazni és nevetni miközben a testünk széthullik, a hajunk ősz lesz és megváltozik majd a világ.
Az utazás végén a lányra mosolyogtak, aki csodálattal nézett rájuk. Az ilyen emberek megérdemlik a tiszteletet.
*
Egy kisfiú ült a babakocsiban és csalafinta mosollyal az arcán, fürkészte a lány tekintetét. Mikor visszamosolygott rá, a baba magára mutatott, felhúzta a szemöldökét és nevetett. Olyan volt, mint egy bölcs, aki tudja a nagy titkot az életről. Amit egyszer mindenki tudott, aztán felneveltek bennünket. Az idő nyomtalanul múlik el, bennünk mégis súlyos nyomokat hagy. Ő még ártatlan volt, nem kellett foglalkoznia az élet gondjaival. Az anyukája egy percre elfordult és ő újra a lányra nézett. Okos volt, tudott ő mindent. Az élet tökéletes volt neki abban a pillanatban.
*
Egy korcsolyapálya öltözőjében egy overálba öltöztetett kislány totyogott a hatalmas tömegben. Üveges tekintettel járkált az emberek közt, néha kinézett az ablakon. Olyan volt, mint egy pici angyal, aki eltévedt a világban, amiről nem is gondolhatta mennyire rémisztő tud lenni. Nem illett a képbe. Mögötte nagyobb gyerekek vitáztak mindenféle játékról, vagy bármi másról. Később majd ő is ilyen lesz, de most még nem fogott rajta az idő. Bárcsak ilyenek maradhatnánk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése