Az első perctől kezdve tudtam, hogy beléd fogok szeretni. Tudtam, hogy te nem úgy nézel rám, hogy te nem érzel ugyanúgy, mint én. Hagytam, hogy játssz velem, mert életemben először azt tettem, ami boldoggá tesz. Eddig hagytam, hogy az élet elsétáljon mellettem és tíz körömmel kapaszkodtam a hatalmas elveimhez, amik nem vittek előre. A magasba emeltél és nem foglalkoztam vele, hogy a csúcsról lehet a legnagyobbat esni. Te hoztál felszínre, megmentetted az életemet. Darabokra tépted a lelkem, mégis hálával tartozom neked. Hisz olyan vagy, mint én. Ez volt a vesztünk, két elcseszett lélek...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése