2012. november 1., csütörtök



Minden lány a nagy Ő-re vár. Azt a férfit akarja, akivel a szerelem tényleg örökké tart. De a kettő nem mindig jár párban. Néha csak szerelem van, de ez csak időgeles. Aztán vége. Én egyszer annyira szerelmes voltam, hogy hagytam egy fiúnak, hogy összetörjön. Lelkileg, az önbizalmamat és az egyéniségemet tiporta a sárba, egyszerre. Fél éven keresztül csak árnyéka voltam önmagamnak. Észre sem vettem, hogy a jó kedvű lány eltűnt. Csak én maradtam. Az lettem, akivé ő tett engem. Valaki aki nem bízik senkiben, zárkózott és folyton fél. Az életben nem az a legrosszabb érzés amikor összetörik a szívedet. Nem az a legrosszabb, hogy hosszú idő után szakítasz valakivel és minden nap sírnod kell. A legrosszabb, de az a világon mindennél rosszabb érzés volt, hogy nem tudta senki. Hónapokig éreztem magamat a világ legboldogabb emberének és amikor ez eltűnt azt sem látta senki... mert nem akartam, hogy azt lássák, hogy fáj. Nem akartam, hogy megtudják, hogy belül apró szilánkokra törtem össze. Úgy tűnt el az egyik legfontosabb ember az életemből, hogy meg sem magyarázta. Egyetlen szó nélkül döntött úgy, hogy többé nincs szüksége rám. És én? Kereshettem volna. Megkérdezhettem volna, hogy miért hagyott el. De nem tettem semmit. Nem volt hozzá elég bátorságom és tudom, hogy már soha nem is lesz. De néha mikor reggel felébredek tudom, hogy ott van az álmaimban... az a nagy örök szerelem ott él bennem. Csak egyszer kellett volna azt mondania, hogy ne reménykedjek. Akkor vennék egy nagy levegőt és tovább tudnék lépni. Azt hittem, hogy így is menni fog, hogy elég erős vagyok hozzá.. de nem. Valahol még mindig várom őt. Erre mondják, hogy az első szerelem soha nem múlik el. Mert ez a hiány nem múlik. Tudom, hogy évek teltek el és még mindig gondolok rá, és érzem a lelkemben, hogy bármennyire megbántott én még mindig szeretem. És tudjátok, ha látnám, hogy boldog egy másik lánnyal, már nem érdekelne a fájdalom, mert az a lényeg, hogy Ő boldog. Akkor is, ha nem velem. Hűséges vagyok önmagamhoz és hozzá is. Hű vagyok az érzéseimhez és, ha holnap hívna én még mindig mennék... és elmondanám neki, hogy köszönöm, hogy ennyi dologra megtanított. Aztán végleg hátat fordítanék neki és megőrizném a szívembe az emlékét. Ilyen szerelem nem lesz mégegyszer az életben. Ez csak egyszer van egy lány életében... és, ha szomorú vagy mert viszonzatlanul szeretsz valakit, akkor jusson eszedbe, hogy valaki úgy szerelmes egy fiúba, hogy az nem is tud róla. Hogy vannak olyan lányok, akik a szerelmük boldogságát kívánják, mindegy milyen áron... ez az igazi a szerelem. Ilyen nincs a moziban, a zenében, ilyen csak az életben van.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése