Egyedül vagyok és körbe ölel a csend. Esténként a világ nem akar rohanni. Megáll és pihen. Elnyel minket a sötétség. Sokszor elképzeltem már milyen lehetne ezeket az értékes perceket megosztani valaki mással. Kettesben lélegezni, beszélgetni, nevetni. Csak egyetlen este szeretetben, biztonságban. Amikor nem teszem tönkre magamat a gondolataimmal. Valaki, aki mellett normálisnak érzem magamat. A szerelem annyit jelenthet, mint a sötét eget bevilágító csillagok. Reményt adnak egy hűvös éjszakán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése