Vékony jégen táncoltunk, pedig tudtuk, hogy a tetteinknek súlya van.
Egyre csak többet és többet kellett elviselnie. Néha úgy érezte, hogy ketté törik miattatok. Folyton csak hallgatni és elviselni ugyanazt, ami mindig ismétlődik...
Vékony volt a jég és alatta a jeges víz várt ránk.
Te tettél felé egy lépést, felemelted a kezed, de elkapta a karodat és akkor mind elsüllyedtünk. Már nem volt erőm kiabálni csak hagytam, hogy magába nyeljen a szótlanság, a magány és egy érzelem mentes hely. Nem tudtam a felszínre jutni. Talán nem is akartam mert akkor szembe kellett volna nézni a valósággal. A jeges tekintetekkel és darabokra zúzódott szívekkel. Elnyelt minket az a sötét világ amit magunknak teremtettünk.
szomorú :(
VálaszTörlés