Mindig ugyanaz történik. Én megkedvelek valakit erre ő lelép valaki mással. Nem kell szerelem, a szívem azt mondja elég volt. Kell valaki akit nem kell felhívni másnap. Kell valaki, akit nem érdekel, hogy mit érzek és nem gyötör a felesleges kérdéseivel. Nem akarja tudni hol vagyok, kivel és mit teszek. Kell valaki, aki mellett szabad lehetek, de felhívhatom, ha szükségem van rá. Akivel nem kell beszélgetni, mert tudjuk, hogy mit akarunk egymástól. Valakit aki ismer annyira, hogy mindent megadjon nekem és ne vegyen el semmit. Valaki olyan, akinek, ha azt mondom elég volt akkor elmegy és nem fog fájni a hiánya. Azért mert egymásért voltunk, csak ő és én. Akivel soha nem bonyolódtunk érzésekbe, aki nem fogta meg a kezemet az utcán, ha egymás mellett sétáltunk. Aki nem ígért semmit és nem várta, hogy az érzéseinkről fecsegjünk. Mert ő nem akart megérteni és, ha hallgatni volt kedvem nem kérdezgette, hogy mi baj van. Ha nincsenek érzések, nincs fájdalom. Ilyen egyszerű.
lelki társ :)
VálaszTörlés