Két év után eljött az a nap, amikor rád gondoltam és már nem éreztem semmit. A közömbösséggel néztem farkas szemet. Borzalmas, ha valaki hiányzik, de amikor rádöbbensz, hogy ez már nincs így az elgondolkodtató érzés. Hogy jutottam ilyen messze? Erre a pontra, amiről azt hittem soha nem fog eljönni...
Te nem is tudtál róla, de úgy segítettél túljutni rajta. Amikor az életemben helyet adtál valami újnak, Ő feledésbe merült. Akaratlanul tetted, nem is tudhattál róla. Senki sem tudta. A játéknak vége, és az emlékeid veszítettek. Annyiszor vívtak győztes harcot, de a csatát én nyertem meg. Megszabadultam valami nyomasztó érzéstől, ami akkor talált rám, amikor senki nem tudott megvédeni. Vége. Olyan sokáig álltam háttal a jövőnek, a múlt felé tekintve, hogy észre sem vettem a nyitott ajtókat. Mostmár én is nyitott vagyok a világra, mert elvesztettem egy szerelem emlékét.
szép és szomorú egyszerre...
VálaszTörlés