A színpadon a zenekar rákezdett egy újabb számra és akkor leszakadt az ég. Úgy esett, mintha valaki tövig megnyitotta volna a csapot ott fenn, és hatalmas széllökések dobálták az embereket. A tömeg hömpölygött a fedett sátrak felé, amelyek percek alatt megteltek. A szerkezet bizonytalanul ingott a mező közepén. Te megszorítottad a kezem és behúztál egy tető alá. Mindketten nevettünk, ahogy ott álttunk bőrig ázva. Megöleltél, hogy ne fázzak annyira, aztán csak rohantunk hazafelé a szakadó esőbe, szorítottuk egymás kezét és úgy éreztem, hogy melletted mindig biztonságban leszek. Az egy olyan pillanat volt, amit soha nem akarok elfelejteni, belevéstem az emlékezetembe arra helyre, ahol azok a dolgok vannak, amiket már megtettél értem az a rengeteg dolog... remélem egyszer tudom majd viszonozni, minden jóságod.
az igaz szerelem :)
VálaszTörlés