Az a fajta érzés ami bekúszik a zárt ajtók alatt és belengi az emberek életét. Amikor annyira szeretnénk ott maradni a múltba, ott, ahol még minden jó volt, ahol az emberek együtt alkottak egy egészt. Most minden darabokban van. Mintha egy ezer darabos puzzle képe szakadt volna újra darabokra. Megtörtént az amitől a legjobban féltünk. Az otthon adó világ hirtelen üres lett és gonosz. Az élet megy tovább, mindenki teszi a dolgát, de én ott állok és az élet elsodor magával. Néha tényleg nehéz tovább lépni és felvenni egy teljesen új ritmust, de megéri. Mert bármilyen rémisztő is a jövő felénk száguld és nem tudjuk elkerülni a legtöbb amit tehetünk, hogy a legjobbat adjuk magunkból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése