2012. június 25., hétfő

2011-es napló foszlányok, nektek. :)



Ő soha nem bántott vagy hagyott el engem. Azt hiszem elérkeztünk egy pontra, ahol az emberek egymásba szeretnek és ez mindkettőnket megrémisztett. Annyi hónap telt el mióta, először találkoztunk, úgy éreztem belehalok, ha el kell veszítenem őt. Én nem akartam a kapcsolatunkat ennyire bonyolultá tenni. Egy dologban végig biztos voltam: szeretem őt. Annyira biztos voltam kettőnkben, hogy észre sem vettem a fejünk fölött gyülekező fekete felhőket. Hangosan dörögtek, de én nem figyeltem rá. Mindenáron csak látni akartam őt. Nem tudtam aludni, nem tudtam enni, és képtelen voltam huzamosabb ideig bármire oda figyelni. Nem bocsájtom meg neki, hogy végül nem harcolt értem, és nem bocsájtom meg magamnak, hogy ennyire fáj a hiánya. Megfogadtam, hogy többé senkire sem várok.



Néha olyan hosszú ideig várunk valakire, hogy közben elfelejtünk élni. Velem is ez történt öt hónapja.
Most mondtad, hogy megbántottak. Látom, hogy fáj neked. Ahhoz mit szólnál, ha elmondanám, hogy el kell felejtenem téged? Mostmár képtelen vagyok rá.
Képszakadás. Mindent bánok, ne haragudj.


Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Annyira fáj, amit velem tettél. Meghallgattalak, amikor rosszul érezted magadat, amikor fájt neked az élet. Azt mondtad, hogy szeretsz és, hogy én más vagyok, mint a többiek. Aztán hirtelen eltávolodtál tőlem. Nem kellett volna megszeretnem téged, már tudtam az elején, de nem hallgattam magamra. Egyáltalán, hogy történhetett meg? És miért ilyen gyorsan? Egyszerűen nem tudok, nem foglalkozni veled, mert fontos vagy számomra. Kár, hogy te soha nem érezted ezt.


Elengedlek, de nem felejtelek el. Nem akarok rólad hallani, de érdekel, hogy mi történik veled. Ne búcsúzz el tőlem, csak az üres falaknak suttogd, hogy hiányozni fognak. Kétségek gyötörnek, de ne magyarázz meg semmit. Évek múlva tudnálak barátként szeretni, de egyszer visszavonhatatlanul szerelmes voltam beléd. Gyengének érzem magamat, de erősnek tűnök a szemedbe, amiért nem nézek vissza. Magamba fojtam, pedig elmondanám az egész világnak. Az kell, aki régen voltál, nem az, aki most vagy. Elválunk, de nekem mindig a szívemben leszel.

Még mindig szavazhattok, hogy szeretnétek-e novellákat is találni az oldalon. A blog facebook oldalát továbbra is ITT találhatjátok meg. Ha elolvastad kérlek, hagyj egy szavazatot magad után. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése