Néha az emberek megkérdezik, hogy vagyok. Erre mindenkinek van egy betanult válasza legyen az bármi. Én is legszívesebben mindig mást mondanék. Ha most megkérdezné valaki azt mondanám összevagyok zavarodva. A legtöbbször gyengének érzem magamat. Lelkileg, miattad. De tudom, hogy itt leszel a buliba és amikor tudom, hogy újra látni foglak... Mintha valaki egy hatalmas terhet emelne le a mellkasomról. Fellélegzek. Tudom, hogy addig már nem érhet baj... csak ezt látom magam előtt és ez így van jól. Mégis félek. Őrülten félek, és a félelem nem múlik el egyetlen percre sem. Ahányszor a tükörbe nézek megkérdezem magamtól: elég erős leszek hozzá? És újra bizonytalan vagyok mert a félelem eluralkodik rajtam. Senkinek nem vallottam be, de még mindig akarom őt. Magamnak bármennyire szeretnék képtelen vagyok hazudni. Ha elmondanám valakinek akkor megint olyan valóságos lenne minden. Amíg mások nem tudják addig csak nekem létezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése