Az emberek jó okkal tehetnék fel maguknak ezt a kérdést. Már most leszögezem, hogy nem tapasztaltam sokat a világból csak a saját tapasztalataimat írom le. Az emberek minden esetben érdekkel fordulnak egymás felé. Legyen az bármi. Vágyhat arra, hogy általad léphessen feljebb azon a bizonyos rang létrán, vagy csak egy kis szeretetre van szüksége. Végletek közt élünk. Csak jó és rossz döntések vannak a középutat megtalálni szinte lehetetlen.
Az, hogy megmaradsz önmagadnak azt jelenti, hogy vannak bizonyos erkölcsi határok melyeket soha semmilyen körülmények közt nem akarsz átlépni. Gondolj bármire. Aki ilyen ember inkább azt mondja, hogy köszönöm nem, én ezt nem akarom. Nem vagyok hajlandó olyan dolgot tenni ami nekem kényelmetlen. Inkább önmagam maradok, de nem adom el magamat bármiért. Az emberek többsége azt gondolja, hogy ilyen. Olyan mesterien hazudnak a saját szemükbe, hogy észre sem veszik, hogy taposnak át a másik emberen. Elhitetik magukkal, hogy ők mennyire jó fej és kedves emberek miközben ez nem így van. Mindenki látja, a másik tetteit. Mégis inkább becsukják a szemüket, mintha nem történne semmi. Ez épp olyan mint amikor mindenki szabadságot szeretne meg azt, hogy elmondhassa a véleményét és amikor mindent megkap nem tesz mást csak azt amit mások akarnak és azokat a mondatokat mondja, amiket a szájába adtak. Igazából csak egy illúzió kell a népnek, hogy szabadok és ezzel ők teljesen megvannak elégedve. Addig ők is úgy csinálnak mintha szabadok lennének, pedig ez egyáltalán nincs így. De szemet hunynak minden felett. El is érkeztünk ahhoz, hogy az ilyen emberek milyen becstelenül tudnak egyre fentebb csúszni a siker listán. Biztos mindenkinek ismerős az a diák aki addig nyal egy tanárnak és addig követeli a jobb jegyet amíg meg nem kapja. Amikor másokkal sem törődve csak az lebeg előtte, hogy neki minél jobb legyen. Persze ehhez van egy kis csapata akik aszisztálnak neki. Mások pedig csak vállat rándítanak és elhiszik neki, hogy mennyire aranyos és kedves. Az emberek fellázadnak a dolgok ellen úgy, hogy közben teljesen vakok. Olyan mintha csukott szemekkel vonulnánk az utcára és eltévednénk a világba. Mégis, hogy akarják azt állítani, hogy igazuk van mikor hazug emberekkel veszik körbe magukat?
Hogy akarsz előre jutni az életben, ha te is csak szemet hunysz minden felett? Amikor hagyod, inkább kényszerből jó pofizol valakivel és végig nézed, ahogy mindenkin áttapos. Beleértve azokat a barátait akikhez nem fűződik semmilyen érdek. Valjóban senki sem fontos neki csak is saját maga. Gyűlölöm az ilyen embereket. Ők sem kedvelik azt a kevés embert aki átlát rajtuk és szánakozással tekint az életükre. Mert igazán soha nem lesznek boldogok, amíg másokkal nem úgy viselkednek, ahogy feléjük viszonyulnak.
Nem tudhatjuk milyen emberek vannak körülöttünk ezért egy dolgot jobb lenne mindenkinek az eszébe vésni: az életben csakis magadra számíthatsz. Amikor döntened kell az életed felől nem lesznek ott a barátaid, a családod, hogy segítsenek. A saját életednek te vagy a kapitánya csakis te és senki más. Magadban megbízhatsz hisz te mindig ott leszel magadnak. Másnak viszont ne higyj, mert lehet, hogy ő is egyszerűen hazug szavakat követ mint a legtöbb ember. Ördögi kör, nincs kiút...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése