Még gyerek voltam, de már akkor megértettem a dolgokat. Nem tudtam pontosan, hogy mi történik, de láttam, hogy el akarnak előlem titkolni valamit. Aztán rájöttem mindenre, olyan hirtelen történt. Nem mertem szólni senkinek, már akkor éreztem, hogy bennem van a hiba. Van bennem egy olyan dolog, ami másokban nincs. Ahogy egyre idősebb lettem, ez az érzés nőtt velem együtt. Elég idős lettem, hogy megértsem miért történnek az események körülöttem. Vannak olyan könnyek, melyeket a felnőttek sem tudnak örökké eltitkolni a gyerekek előtt. Talán akkor éreztem először, hogy felnőttem. Tessék megkaptam egy darabot a borzalmas világukból. Szerettem volna újra tudatlan gyerek lenni. De itt ragadtam ebbe az elviselhetetlen valamibe amit valóságnak neveznek. Az embereknél eljön egy bizonyos kor, mikor megtanulják behunyni a szemüket, hogy csak azt lássák meg amit akarnak. Nekem nem ment, képtelen voltam rá, lehet, hogy ezért nem fogadott el a többi ember. Sosem adtam a véleményükre. Más voltam, mint ők, de én legalább elfogadtam, hogy bár felnövünk, nem szabad elvesztünk azt, amik gyerekként voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése