:(

A tudat, hogy meghalt - hogy nincs többé - úgy telepedett ránk mint egy hatalmas lepedő. Az egyik percben még látod a napfényt, a következő pillanatban már alig szűrődik át a világosság. És nem látod a világot, mint azelőtt nem látsz semmit. Csak érzel. Az elvesztésének fájdalma szétszaggat és nem látod a kiutat a lepedő alól. Ott ragadtál azokkal az emberekkel együtt akik szerették őt. Olyan mintha a világ menne tovább, pedig benned meghalt valami. És ez a tudat már soha nem múlik el. Ez a legrosszabb, hogy soha nem múlik el.