Tiszta lap. Néha mindenkinek szüksége van rá. Te döntöd el, hogy mit írsz rá, egy boldog történetet, vagy egy szomorú novellát. Én elővettem egy tiszta lapot, és eldöntöttem, hogy vidám dolgok fognak rá kerülni. Tudom, hogy túl nagy szavak és lehet, hogy holnap rossz kedvűen ébredek fel. Néha napokig hányingerem van a világtól. De mindig rájövök, újra és újra, hogy akár boldog is lehetnék. Ezt fogom felírni a lapomra. Régen fekete tintával írtam rá, és nagy gubancos firkák voltak, hosszú mondatok húztam ki és emberek nevét satíroztam át. Aztán újabb bekezdéseket nyitottam. Elkövettem ugyanazt a hibát, kétszer, háromszor... nem számoltam. Nem gyűrtem össze a lapot és nem hajítottam a kukába. Összehajtogattam és betettem a fiókba, így megtudom nézni, ha szükségem lesz rá. Már egy új oldalra írok, és sokkal nehezebb, mint sorokon át firkálni, de lényegesen több értelme van. Néha elolvasok egy mondatot többször is, hogy biztosan értelmes-e. Ha elrontok valamit már nem húzom ki, egyszerűen csak zárójelbe teszem, hogy biztonságba legyen a két görbe vonal közt. Egyszer valaki azt mondta nekem, hogy a lap mindent elbír, bármit írhatok rá. Igaza volt. Azóta annyi mindent öntöttem szavakba, aztán a szavakat öntöttem papírra. Sokkal könnyebb, ha már nem bennem vannak, hanem a papíron. Olyan, mint egy legjobb barát. Az elképzelt, tökéletes eszményi barát. Egy csendes társ, egy jó testvér. A legjobb dolog egy füzetbe, hogy tele van tiszta lapokkal és mindenkinek bőven jut belőle. Elférnek rajta a hatalmas álmok, és elbírja a képzelő erőt.
Az én tiszta lapom a tavasz a tél után. Most minden sokkal jobb lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése