Soha ne félj más lenni, mint aki valójában vagy.

Amíg a lányok csoportokba verődtek pletykáltak, és egymást utálták vagy mindkettőt egyszerre én kívülről néztem őket. Egy részt mert nem akartam, olyan lenni mint ők másrészt mert ők sem akarták, hogy olyan legyen mint ők. Nem volt mindig könnyű kívülállónak lenni, de, ha már ilyen az ember legalább csinálja rendesen. Egy idő után megtanulod, hogy az utálatukat kiérdemelted és hidd el ezt nem sokan mondhatják el magukról. Nem sok ember mondhatja el magáról, hogy mindenki gyűlöli mert ő mer más lenni. Meg van benne az a bátorság, hogy felvállalja azt, hogy különböző, nem próbálja elrejteni az igazi énjét és nem próbál meg szürkén, meghunyászkodva beilleszkedni közéjük. Tudjátok meg lehet próbálni, de ha más vagy hamar kiesel a körükből. Majd meg akarják mondani mit csinálj, milyen ruhát vegyél és kivel barátkozz. De a legrosszabb, hogy meg akarnak változtatni. Erősnek kell maradni, hogy minden leperegjen rólad. Vannak mély pontok mikor úgy érezheted, hogy eleged van az egészből és nem érted, hogy te miért vagy más. Tudod ez nagy kérdés. A másság. Mind feltesszük magunknak a kérdést. Miért nem vagyunk olyanok mint a többiek? Ez jó vagy rossz dolog? Biztosan elmerném mondani bárkinek, sőt az egész világnak, hogy a másság nem baj. Épp ellenkezőleg. Az ilyen 'más' különleges emberek teszik színessé ezt a világot. Gondoljatok csak bele, ha minden ember ugyanolyan lenne... Az ilyen 'vezéregyéniségek' akik uralni akarnak egy csoportot pont ezt próbálják elérni, hogy alattuk mindenki ugyanolyan legyen... Ahányszor csak őket látod mondd azt magadnak: "lehet, hogy ők sokan vannak, divatosak, egymást másolják,le, de ÉN még tükörbe tudok nézni úgy, hogy egyedi vagyok." És ez egy olyan nagyon ritka dolog amit kevesen mondhatnak el magukról.