Eddig minden nyár végén az utolsó napon, éreztem az erőt magamban. Célokat állítottam és álmokat. Lapokat írtam tele, hogy mit szeretnék most elérni. Jó érzéssel töltött el, hogy vissza mehetek az iskolába, és újra kezdhetem a küzdelmeket. Szerettem harcolni. Hogy mit érzek ma? Ürességet, félelmet, és azt, hogy nem bírom tovább. Elég volt. Hihetetlenül félek. Nyáron megtapasztaltam, hogy mennyi minden megváltozott. Nincs több erőm küzdeni. Nem megy tovább, és nem akarok vissza menni mert tudom, hogy lefognak győzni és nem tudom, hogy képes leszek-e talpra állni. Az emberek megváltoztak és már nagyon rég éreztem ennyire magányosnak magamat. Kinek mondjam el, hogy ez már nem megy egyedül? Sokkal könnyebb mások problémáit hallgatni, de ezt senkire sem zúdíthatom rá. Az időben bárhová vissza mennék, csak a holnap soha ne jöjjön el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése