Most minden olyan távoli. Mosoly, nevetés, könnyek... mintha nem is velem történt volna meg. Mégis mit akarunk az élettől? Mindig ugyanazt kapjuk. Barátságok, szerelmek, csalódások. Kegyetlen körforgás. Feltör egy mélyről jövő hosszú sóhaj. Egyetlen kívánság. Boldognak lenni. Megtalálni a célját az örökké valóságnak. Az nem? Egy folyton ismétlődő kör és a közepén mindenkire egyetlen dolog vár. És akkor mindennek vége. Addig kell jónak lenni, de annyira nehéz. Néha gondolok rá milyen lenne, egyszerűen megfelelni mindenkinek. Szörnyen unalmas lenne az élet. Lebegni a valóság felszínén és keresni a választ a kérdésekre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése