Aztán teltek múltak a napok és rájöttem, hogy ezzel nem megyek semmire. A fájdalom csak az én életemet marcangolta apró darabokra csak magamnak ártottam vele... Olyan volt mintha drog függő lennék, mégha nem is tudom milyen az. A sötét lepel kábulatba ejtette az elvesztése fájdalma mindig rám tört. Összezuhantam, néha megpróbáltak összekaparni a földről, de... csak idő kellett. Idő kellett míg átestem a fázisokon depi-hiszti-düh-depi és rájöttem magamtól.
Egyszer még valaki megköszöni neked, hogy elengedtél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése