Igen. Ott állt a kertkapuban, sosem felejtem el, ahogy az esőcseppek megcsillantak szőke haján. Percekig csak álltunk és néztük egymást. Inkább éreztük, mert ez a pár méter távolság nekünk sokkal mélyebb dolgot jelentett, mint bárki másnak az egész világon. Ez a távolság magában foglalta, hogy 'pár lépés és ott leszek veled' 'csak lépnem kell és végre a karjaid közt lehetek' és tudni azt, hogy tényleg így van muszáj volt kiélveznünk. Aztán tett egy lépést. Könnybe lábadt a szemem jól lehet azt hittem elájulok, és hirtelen már nem éreztem semmit. Nem éreztem, hogy a kertkapuba áll, hogy mindjárt vele vagyok csak szédült velem a világ. Valami furcsa illatot éreztem mire ráeszméltem, hogy ez az Ő illata, hogy ő kapott el és többé nem engedi, hogy beleszédüljek néhány méter távolságba.Csak ültünk ott a járdán szorítottam a kezét hosszú percekig és nem akartam, hogy vége legyen. Ő csak ölelt szorosan magához, bele akartam fulladni a vállaiba. Még soha nem éreztem ilyet. Már nem voltam többé üres.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése